Írta: Spiró György | Rendezte: Vincze János |
A betegesen gyanakvó, paranoid Öreg talán az utolsó fanatikus, aki még hisz a kommunizmus egykor lelkesítő, mára azonban nevetségessé váló, bukott ideájában. Árulónak tekinti az egyre értetlenebb Vendéget, s ajtót mutat neki. Egyszerre szánalmas, megrendítő és fenyegető létezése szembenézésre kényszerít egykori önmagunkkal.
A Vendég küzdelme, mellyel megpróbálja kitágítani ezt a szűk horizontú világot, megrendítő, groteszk és hiábavaló. A korlátolt Öreg, a szenilis Feleség, az emberi értékek iránt közömbös, haszonelvű Lányuk (Töreky Zsuzsa) között a Vendégre, bármerre fordul, mindenhonnan halott arcok merednek. Leépült tudatuk devalválódott nyelvet eredményez, melynek nyomán a két világ közt totálissá válik a kommunikációképtelenség.
A Kvartett jellegzetes képe korunknak, kordarab, korszelet – konyhájába mindannyian beköltözhetünk. A darabban Spiró a jelenidejűség drámaiságával operál, szemérmetlenül plagizál. Lop az élettől, a mi lelakott, végsőkig amortizálódott valóságunkból.
Spiró drámája elnyerte az 1997/1998-as évad Legjobb új magyar drámája díjat, az előadás megkapta az 1997. évi Stúdió- és Alternatív Színházi Fesztivál fődíját, 1998-ban az Országos Színházi Találkozón a Legjobb előadás díját. Az ősbemutató idején Koltai Tamás írta az ÉS-ben előadásunk kapcsán: ,,Gyorsan el kellett játszani, mert most aktuális. És ahogy látom, az lesz még sokáig.”
Az előadás 1998-ban meghívást kapott a Magyar Köztársaság képviseletében Romániába (Marosvásárhely, Kézdivásárhely), 1999-ben a Budapesten megtartott Kortárs Drámák Nemzetközi Színházi Fesztiváljára, 2002-ben a Magyar Színházi Napok keretében Finnországba (Helsinki, Lahti) és 7 előadásból álló vendégjáték-sorozatra az Egyesült Államokba és Kanadába
Szereplők:
Öreg: | Krum Ádám |
Feleség: | Vári Éva |
Nő: | Töreky Zsuzsa |
Vendég: | Márton András |
- Díszlet: Horgas Péter
- Jelmez: Tresz Zsuzsa