A Pécsi Harmadik Színház és a Pécsi Nemzeti Színház közös produkciója
| Írta: Egressy Zoltán |
Rendezte: Vincze János |
Bemutató: 2009. 04. 03.
Egressy Portugáljában a csehovi dermedtség, a csehovi elvágyódás is ott van. Irina, Mása és Olga Moszkvába mennének, ha lenne erejük elindulni végre. Az irgácsiak is mennének, mint az oroszok, (Mása módjára Masni) azonban visszatartja őket a kocsma, a sör, a pancsbor, illetve maga a tehetetlenség. Csak sóvárognak egész életükben és kapálóznak, vergődnek, mint a muslincák a lőrében. A darab naturalizmusa, a részegség őszintesége felsrófolja a mű komikumát, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az alakok nem önmaguk karikatúrái. Minden és mindenki nagyon is valóságos, ironizálás és pátoszok nélkül jelenik meg. Csupa különc figura zavaros álmokkal és ravaszkodó túlélési stratégiákkal, amelyekkel megpróbálnak úrrá lenni a posztkommunista szomorúságon. Az író a társadalom bizarr tükörképét mutatja: senki sem tesz semmit, csak hantázik mosolyt fakasztón, ez azonban lassan komolyra vált. Masninak, a jobb sorsra érdemes fiatal nőnek az összetört szíve úgy marad, Bece nem jut el Portugáliába, csupán Irgácsra, ahonnan aztán visszalóg Pestre. Egyébként mindegy, hogy Pest vagy Irgács, ugyanaz a reménytelen, sivár, esendőségében mosolyogtató Kelet-Európa, ahonnan Portugália elérhetetlenül messze van. A test utazhat, a lélek azonban egy helyben toporog: a hol érzelmességbe hajló, hol vérfagyasztóan abszurd szövegek ezt a szűk, magyarországnyi teret rajzolják körbe.
Szereplők:
| Kocsmáros: |
Németh János |
| Masni: |
Kovács Mimi |
| Bece: |
Széll Horváth Lajos |
| Retek: |
Köles Ferenc |
| Csipesz: |
Ujláb Tamás |
| Asszony: |
Herczeg Adrienn |
| Pap: |
Pál András |
| Feleség: |
Märcz Fruzsina |
| Sátán: |
Bánky Gábor |
- Díszlettervező: Vincze János és Steiner Zsolt
- Jelmeztervező: Pintér Réka
- Súgó: Juhász Piroska
- Ügyelő: Cserép Judit
- A rendező munkatársai: Solymos Roland, Szalai Beatrix