Villon: versek és vágyak vonzásában

Napra pontosan 40 évvel első Villon-műsorának bemutatója után, 2019. március 22-én Moravetz Levente ismét gitárt ragadott, hogy elénk varázsolja a kalandos életű középkori költő alakját. A Pécsi Harmadik Színházban ezúttal Villon-Moravetz-40 címmel látható előadásához egyéb jubileum is kötődik, ugyanis az eredeti Villon-est átszerkesztett változatát Budapesten, a Pinceszínházban épp 35 esztendeje kezdte játszani. 1985-től, amikor Pécsre szerződött, ugyanez a produkció az Aranykacsa étteremben és a Művészetek Házában lelt otthonra ,,Megáldva és leköpve…” címmel. Sikere révén a fiatal színész népszerűsége tovább nőtt – nem csupán a hölgyek körében. Aztán a Villon-est történetének újabb fordulópontját jelentette, amikor Bükkösdi László, az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának főrendezője 1989-ben (tehát éppen 30 éve!) televízióra alkalmazta és rögzítette a pódiumműsort. Ennek, s egy szerencsésen megmaradt DVD-felvételnek köszönhetően néhány képkocka erejéig a mostani Villon-Moravetz-40 című esten a múlt is helyet kap a jelenben, részleteket láthatunk ugyanis a három évtizeddel ezelőtti felvételből.

– A régi műsor szerkezetén nem sokat változtattunk; ami újdonság, hogy videobejátszások teszik változatosabbá az előadás látványvilágát: egy részük a régi műsorból származik, de van köztük vadonatúj felvétel is, egy friss videoklip, főként a fiatalok örömére – avat a részletekbe a rendező, Oláh-Fenyvesi Judit. – Villon Nagy Testamentumából hangzanak el balladák,  egy Szabó Lőrinc fordításában, a többi Faludy Györgyé. A gitárkísérettel felcsendülő dalok java részét Moravetz Levente és színész barátja, Kelemen Csaba szerezte, az egyetlen rögzített zenei alapot Horváth Krisztiánnak köszönhetjük, aki Levente alkotótársa több nagyszabású musicalben. A próbák során újra és újra rácsodálkoztunk, mennyire időszerű Villon! Életről és halálról, szegénységről és hatalomról, hitről és szerelemről ír, gondolatainak mélysége mellett elképesztő humora van, s persze finom erotika is átszövi a költészetét. Szórakoztatni szeretnénk a közönséget, és reméljük, sikerül közelebb hoznunk a 21. századi emberhez Villon világát, kedvet adva az olvasáshoz is. Jó lenne vele minél több fiatalt megérinteni – ezért is építettünk friss technikai látványelemeket az előadásba.

– Az eddigi visszajelzések, amelyek eljutottak hozzám, igen jók – veszi át a szót a főszereplő, Moravetz Levente. Egy kedves nézőnk Mallorcáról csak azért repült haza egy napra, hogy lássa az előadást. Nagyon sokan eljöttek olyanok, akik ott voltak valamelyik korábbi Villon-estemen, akár még diákként, és most felnőtt fejjel újra kíváncsiak rá. Sőt, akadt, aki immár a gyermekét is elhozta. Ez számomra óriási öröm és megtiszteltetés!

– Évtizedekkel ezelőtt Mensáros László is látta az első Villon-műsort, és elragadtatással beszélt róla.

– Mensáros Lászlóval a Radnóti Színházban játszhattam együtt az 1980-as évek elején, s eljött a Pinceszínházba, hogy megnézzen engem – azt hiszem, életemben nem izgultam úgy, mint akkor. Kaptam tőle egy Villon-kötetet, azt írta bele: ,,Ez a könyv Mensáros László tulajdona volt, egészen addig, amíg azt Moravetz Leventének nem adta, Villon-műsora emlékéül, elismeréssel.” Becses emlékeim között őrzöm. Számomra fontosak a tárgyak, mert lelkük van. Ezért is szoktam minden rendezésembe a kellékek közé csempészni egy-egy személyes dolgot.

– A mostani Villon-műsorban is van ilyen?

– Több is! Mindhez erősen kötődöm érzelmileg. Első Villon-kötetem, amiből 40 éve dolgoztam, éppúgy helyet kapott a Bényei Miklós barátom által tervezett és saját kezűleg kivitelezett központi díszletelemen, mint édesapám gyönyörű, dombornyomású bőrmappája a Santa Maria képével. Az asztalon van a Miklóstól kölcsön kapott régi szövegkönyv, melynek sárguló lapjain technikai instrukciók is szerepelnek, lévén ő volt első Villon-műsorom világosítója is. A korsó az édesanyámé volt; a tükör, amiben borotválkozom, a nagymamámé, és családi örökség a gyertyatartó is.

Fotók: Omódi Csaba

– Két gitár játszik az előadásban. Talán…

– …igen, az egyik, amelyik már kissé ütött-kopott, a 40 évvel ezelőtti előadásban is szerepelt. Ez velem együtt öregedett meg, keményebb hangzásvilágú, ezért rajta az efféle dalokat játszom; a lágyakat a másikon, ami a fiamé. A szakadt farmer, amiben most színpadra állok, ugyanaz, amit az Aranykacsában és a Művészetek Házában tartott előadásokon viseltem a 80-as évek közepén. A tévéfelvételen látható régi pólóm önmagától volt rojtos és szakadt, sajnos már nincs meg, most pedig nem akartam szándékosan megszabdalt felsőt húzni, ezért választottam egy teljesen egyszerűt.

– Az évtizedek múltával tetten érhetők-e bizonyos hangsúly-eltolódások?

– A mostani előadás tíz perccel hosszabb, mint a régi volt – talán ennyivel jobban értem a verseket, mint fiatalkori önmagam értette. Gondolatiságában most sem más ragadott meg, csak több minden. Azt hiszem, abban Villon volt erősebb, most a versekben és a dalokban Villon mellett én is ott vagyok.

– Ez egy könnyen utaztatható produkció. Vannak ilyen tervek is?

– Ebben az évadban április 25-én este hétkor látható utoljára az előadás a Pécsi Harmadik Színházban, aztán ősztől folytatom. A diákok továbbra is kedvezményesen tekinthetik meg. Van már meghívásom Dunaújvárosba, és szívesen elviszem a színházon kívül máshova is, művelődési házakba. A nézők éltetik ezt az előadást, úgyhogy biztatom őket: jöjjenek!

 

Csató Andrea