A titkok mindannyiunk életében jelen vannak. Ott keringenek körülöttünk: visszhangjuk a falból árad, képmásuk a tükörből. Mi pedig néha szeretetből elhallgatjuk őket, máskor munkaköri kötelességből vagy egyszerűen önszántunkból vallunk róluk. Szerintünk. De ez a saját igazságunk. Egyedül az életben maradás ösztöne sarkall arra, hogy eljátsszuk, tekintettel vagyunk a másik igazságára. Valójában mindannyian színészek vagyunk. Egy Möbius-szalag az életpályánk, amely mindig úgy fordul, hogy le ne essünk róla. Mindeközben pedig, valamiféle rejtett csoda folytán, háromdimenziós színpaddá alakul a kétdimenziós valóságunk – olvashatjuk a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház honlapján.

  A Pécs2010 Európa Kulturális Fővárosa program keretében, 2008-ban indítottuk el a ,,Határtalan város – Határtalan színház” sorozatot azzal a céllal, hogy azokat a külhoni magyar társulatokat, amelyek szakmailag kiemelkedő színvonalú előadásokat hoznak létre, megismertessük a pécsi közönséggel, folyamatos bemutatkozási és játszási lehetőséget teremtsünk számukra, városunkat a határon túli magyar társulatok állandó magyarországi játszóhelyévé avatva. Eddig 18 társulat közreműködésével 44 produkcióból 202 előadást tartottunk. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata most első ízben vendégszerepel nálunk. Produkciójuk attól is különleges, hogy a marosvásárhelyi születésű Bartis Attila nemcsak írója a darabnak, hanem rendezője is. Műve egy író-rendezőről szól, aki megírja, mi történik a halála után a környezetével. ,,Arról szól, hogy a kimondhatatlan dolgok teszik tönkre leginkább az életünket – avat a részletekbe a szerző. – A főhős mindenki helyett kimondja azokat a titkokat, amiket nem lenne szabad kimondani. És közben tisztában van azzal, hogy ebbe ő is belepusztul. A kimondható-kimondhatatlan játéka, az elfojtás romboló ereje nagyon fontos ebben a történetben, amely közvetlenül a rendszerváltás után játszódik, de bármelyik századba átemelhető.”

   A 2016 januárjában bemutatott előadást az utóbbi évek kiemelkedő színházi eseményeként emlegetik az ítészek. Kaáli Nagy Botond a Helikon hasábjain így fogalmaz: ,,Bartis Attila drámája tobzódik a nagyszerű fordulatokban, pergő jelenetekben, a látszólag egyszerű, de roppant súlyos és egy sokat tapasztalt ember bölcsességét tükröző vitákban, veszekedésekben, párbeszédekben. Ismeri a csend hatalmát és tudja, hogy mikor kell használni azt. Ismeri a fogak között kisziszegett igazság erejét, a néma, de fájdalomba torzult arcok mögötti tragédiák megjelenítésének módját, miközben egy percig sem válik giccsessé, ömlengőssé. De rendezőként mindeddig nem jegyezhettük. Most már igen. … Egy olyan sötét, nyomasztó, mégis lebilincselően izgalmas előadást láthattunk, ahol minden kerek egész, ahol semmi sem válik idegenszerűvé, ahol a sötét harmóniája megvalósul és bennünk marad. A próbafolyamat nagyszerű trükknek bizonyult a jelenetsorok egymásutániságának biztosításához – János közülünk, a láthatatlan nézők közül rendez, mi vagyunk a kukkoló harmadik. A különböző dühkitörések és viták ellenére az előadás egészére a nagyfokú letisztultság, egyszerűség jellemző: ennek is köszönhető a szenvedés megjelenítésének, a titkok végső kimondásának, majd az ebből következő meghasonlásnak az átütő ereje.”

Az előadás időtartama 1 óra 50 perc szünet nélkül | Jegyár: 3000 Ft |

Forrás: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház
Tompa Miklós Társulat hivatalos weboldala

A vendégjátékot az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.