,,Minden percben alkotok”

Legnagyobb örömünkre 2019/2020-as évadunkat – a bérletesek körében is – kiemelten nagy érdeklődés övezi. Befogadóképességünk határát elérve, pillanatok alatt gazdára lelt 399 bérletünk, s úgy gondoltuk, a négyszázadikat fontos szereppel ruházzuk föl. Összefogtunk hát hatan (igazgató, menedzser, gazdagsági vezető, s a háromfős szervezési iroda), és közösen megvettük a 400. (jelesül Örkény Istvánról elnevezett) felnőtt bérletet. Nem azért, hogy kisajátítsuk magunknak, sőt, épp ellenkezőleg! Azért, hogy az öt előadás mindegyikére meghívhassunk egy-egy olyan személyiséget, aki kötődik Pécshez, szereti a színházat (nem pusztán a mienket, hanem úgy általában) és elfogadja meghívásunkat az adott produkcióra.

A Pannon Várszínház Kőműves Kelemen előadásán Nagy Bandó András humorista, író, karikaturista volt a vendégünk. Aztán kicsit kifaggattuk színházról, játékról, tervekről.

– 1962-től mondhatom magam színházbarátnak, de mivel eredetileg (jó versmondóként) színésznek készültem, úgy igaz, hogy a pódium létezésem tere – idézi a kezdeteket Nagy Bandó András. – Az ügynök halála szegedi előadása nagy emlék maradt, de mivel a kórus tagjaként ott lehettem Szophoklész Antigonéjában, az is jó emlék. Később az Oidipusz királyban Teiresziászt, a vak jóst játszottam a Modern Színpad előadásában. Középiskolás éveim nagy részben színházak közelében vagy berkeiben teltek. Régóta vallom: aki efféle tehetséggel születik, az pontosan tudja magáról, hogy csakis a pódium lehet az élete. Ez nem szereplési vágy, inkább talán a játék, a játszás vágya és akarata. 12 évesen már a Csimm-Bumm cirkusz Bruhahaha Kelemenje voltam, ez volt életem első „komikus” sikere, húztam az egész csapatot, s megízlelhettem, milyen az, amikor vastapsot gyűjt be az ember. A szegedi Minerva Színpadon Mocsár Gábor Özvegyi hűségében, s a Kocsonya Mihály házassága című darabban már érett karaktereket hoztam. Mi vittük színre először a Micimackót, Ujlaky Karcsi adaptációjában és rendezésében, én Tigris voltam.

Pár éve Molnár Jutkával, az egykori Micimackóval

– Az önkifejezésnek sokféle műfaját műveli. Humoristaként, előadóművészként a pódiumhoz kötődik, s íróként, karikaturistaként vagy épp fafaragóként is a közönséget szolgálja, legyenek olvasók vagy kiállításra járó érdeklődők. Mitől függ, hogy épp melyik műfaj kerül előtérbe?

 – Sajnos a fafaragás elmaradt, de a karikatúra két éve újra előbukkant: Szegeden, a Kárász utca közepén kislányommal, Gvendolinnal közös szabadtéri kiállításom volt, Bélyegalbum címmel. Három hónapig rajzoltam, és sikert is hozott: egy helyett két hónapig maradt „nyitva”, ezrek nézték meg. Majdnem azt mondtam, hogy „közben” azért írtam is, de ez nálam nem így megy. Én mindig és mindenben „közben” létezem. Minap gondolkodtam el ezen: én csak munkálkodva élek, minden percben alkotok, csinálok, olvasok, jegyzetelek, írok, verset szülök. Más „szórakozni” jár, nekem ez a „szórakozás”. A „hobbim” az életem, de ez föl is szívja minden időmet. Tudást gyarapítok, és népművelőként adom tovább. Verseimet gyermekek tanulják és mondják, regényeimet felnőttek olvassák, humoros estjeimen is valami értelmes pluszt akarok adni a nevetésen fölül. Ez mentalitás, képesség, akarat kérdése. Talán nem is tehetek róla (dehogynem!), erre születtem.

Fotók A Gézagyerek előadásból

– 2006-ban a Pécsi Harmadik Színházban Vincze János rendezésében professzionális színházi szerep találta meg, Háy János: A Gézagyerek című istendrámájában Herda Pityut játszotta, aki munkás a kőfejtőben. Mit jelentett újra hagyományos színházi keretek között dolgozni, létezni?

– Már János fölkérése is lázba hozott! Keveset tudhatott hajdani színpadi szerepléseimről, és mégis úgy éreztem, jó színházi szakemberként kiszagolta, hogy erre a melós szerepre megfelelő figura vagyok. Akkoriban írtam a Sosemvolt Toscana című regényemet, három hónapra félretettem, hogy csak erre összpontosíthassak. Jánossal színházat csinálni élmény! A szavak és a mozdulatok, a lépések és a tekintetek tökélyre csiszolva, a premieren is tökéletesen, s az utolsó előadáson is makulátlanul. Minden alkalommal ott ül a nézőtéren, őrködik a produkció fegyelmezettsége, színvonala, pontossága felett. Ettől is szentély a Harmadik Színház! Pár napja néztem meg az előadást DVD-ről, és tudtam a szöveget, ismertem a lépéseket, a kézfogásokat, a szotyizás mozdulatait. Ami évente szomorít: 13 év után sem talált számomra egy ütős szerepet, pedig én készen állok egy új erőpróbára.

Fotók A Gézagyerek előadásból

– Rendszeres színházba járó? A darab, a rendező vagy a színészek kedvéért néz meg elsősorban egy előadást?

 – Amíg Budapesten éltem, sokkal többször jutottam el színházakba, Pécsről már ritkábban. A helyi csapat előadásait immár kislányunkkal, Gvendolinnal együtt nézzük meg, de háromszor kellett elvinnünk a Vígszínházba, mert A Pál utcai fiúkat nagyon szereti, 7-8 évesen már olvasta is, igazi könyvmoly, ráadásul jól versel, s már elsősként jobban olvasott, mint sok nagyobb gyerek. Mindezt azért mondom el, mert nemcsak a színészek vagy rendezők, de az ő kedvéért is járunk színházba.

Nagy Bandó András Vándorfi Lászlóval

– Hogyan tetszett a veszprémiek Kőműves Kelemen produkciója?

– Az előadás után jó szívvel gratuláltunk Vándorfi Lacinak, és most, ezúton is gratulálok! Ez egy remek csapat! Az jutott eszembe, focinyelvre fordítva: olyan csapat, ahol nem egy-két szupersztár fémjelzi a focijukat, hanem a közös, egyakaratú hajtás, mely győzelmet hoz vagy hozhat. Minden itteni vendégjátékukat láttam, ezért is érzem igaznak, amit mondtam. Olyan együttes, melyben öröm a közös játék, szóval szívesen beszállnék, „ó, ha én is köztetek lehetnék!” Ami még fontos: amikor a főbb szerepek egy-egy csapatjátékosnak jutnak, kitűnően nőnek föl a feladathoz, és vastapsosan mutatják meg tehetségüket. Sajnálhatja, aki nem látta az előadást! Utólag mondom: nem viszonyítgatok soha, egykor láttam Hegedűs D. Gézáékkal az ősbemutatót, akkor nekik tapsoltam; most Ritával, a feleségemmel együtt a veszprémieknek.

A Pannon Várszínház vendégjátékán feleségével, Ritával

– Építőipari technikumot végzett, kőművesmester lett. Ha megmaradt volna e szakmában, mennyire érezné magáénak a rockballadában is megfogalmazódó hitvallást?

– Kisiparosként is úgy éltem meg, hogy nem csak építek, én házat „alkotok”. Amikor már állt, körbejárogattam, és mustráltam, hogy’ fest, szép-e, jó-e a tömege, végtére is egy egyszerű lakóháznak is szépnek kell lennie.

– Min dolgozik mostanában?

– Talán elárulhatom: a Harmadik Színházba (is) készülök. Egy rendhagyó, egyelőre megmondhatatlan képletű estet csinálnék, humorral, versekkel, beszélgetésekkel, közönség bevonásával. Ezen fölül 25 soros novelláimat írom, hamarosan jön az Egyoldalasok címmel tervezett könyvem. Még csiszolom két kész ifjúsági könyvemet, készen van a Cirkusz, melyben az artistákat írtam meg versben, és elmesélem a cirkuszok történetét. Ezernél több új haiku várja, hogy kötettét szerkesszem őket. Színművet is írtam, be kéne mutatni. Amúgy meg élek a hobbimnak. Ahogy előbb mondtam…


Do NOT follow this link or you will be banned from the site!