Megrendülten tudatjuk kedves közönségünkkel, hogy színházunk művészeti titkára, Muschberger Ágnes 2017. július 15-én váratlanul elhunyt.
Szenvedélyesen szerette a színházat. A JPTE Tanárképző Karának magyar-népművelés szakos hallgatójaként csatlakozott a Vincze János vezette Pécsi Nyitott Színpadhoz 1977-ben. Szívesen mondott verset, Örkény István, Pilinszky János és Spiró György darabjaiban játszott. A Pisti a vérzivatarban című Örkény-dráma Szőke lány szerepében rendkívüli alakítást nyújtott, s ennek is köszönhetően figyelt fel országosan is a színházi szakma a pécsi független csoport munkájára. Az előadások létrehozásában nemcsak színészként, hanem sokszor a rendező munkatársaként is részt vett, így a kulisszák mögötti világnak kezdettől fogva kiváló ismerője, szervezője lett. Aktív részese volt a Pécsi Harmadik Színház születésének, játszott a legendás Csirkefej-előadásban, amely a hivatásos teátrum létrejöttének kulcsprodukciója volt. Attól kezdve színházunk művészeti titkáraként dolgozott. Élete összeforrt az itt folyó munkával.
Muschberger Ágnest a Pécsi Harmadik Színház saját halottjának tekinti. Utolsó útjára 2017. augusztus 3-án 14 órakor kísérjük a pécsi köztemető ravatalozójából.
Kedves Ági!
Napok óta nyomaszt minket egy rémálom, de hiába várjuk az ébredést, hiába várunk Téged. Szélvészanyu – tudod, hogy a hozzád közelálló kollégák néha így neveznek, mert mindig lendületben vagy, ezer fokon égsz, jössz-mész-intézkedsz-telefonálsz, közben jóízűen nevetsz, vagy épp pörölsz, ha az igazságérzeted úgy diktálja.
Rákoppintanak a kezemre. Nem megy a múlt idő.
Nem is olyan rég, a ,,hőskor” fotóit válogatva révedtél a múltba, s idézted föl a hajdani előadások megannyi emlékét. Amikor Spiró György először jött hozzánk, mert hallotta, hogy Vincze János rendezésében itt izgalmas Örkény-bemutatók születnek, s kíváncsi lett, mit csinált az ő drámájából, a Csirkefejből; vagy amikor Kornis Hallelujájának egyik jelenetében kigyulladt a függöny, de nem szakadt félbe a játék, mert a díszlettervező, Werner József és a rendező fölsietett a színpadra, s mintha a jelenet része lenne, eloltották a tüzet, s kivitték a drapériát. Elmesélted, hogy a Boldogtalanok előadásban tényleg pécsi árva gyerekek szerepeltek, akiket többszöri fuvarral szállítottál esténként a színházba, aztán vissza a gyermekotthonba, s mennyire nagy élmény volt számukra a színház…
Ági! Miért nem maradt idő a többire?
Most biztosan mosolyogsz. Hisz mesélsz te, csak épp a régi, kedves kollégákkal nosztalgiázol: Sipos Lacival a Csirkefejről beszélgettek, N. Szabó Sándorral Örkényről és arról a nevezetes beugrásról a Pisti-előadásba; Péter Gizivel és Takács Margittal a Hallelujáról, Szakács Eszterrel a Macskajátékról… Bódis Irénkének elmondtad, hogy nélküle a Príma környéket már nem játsszuk?
Kedves Ági! Miért siettél úgy a Felhőszínházba, onnan nem szűrődik át a hangod, hiába fülelünk nagyon…