És bocsásd meg vétkeinket

Hargitai Miklós író, újságíró, a MÚOSZ elnöke első, most megjelent regényét mutatja be nálunk április 24-én 18 órakor. Közreműködik Jordán Tamás Kossuth-díjas, érdemes művész.

Aki odatérdel a pap elé, az tudja, hogy megszegte a törvényt, hiábavaló emlékeztetni a parancsolatokra: megkönnyebbülést akar, és útmutatást. De ki oldozza föl a papot, ha vétkezett? Végigkísérni valakit az úton az első szerelemtől a papszentelésig, és visszafelé, az elhívástól a legsúlyosabb kételyig – erre kínál alkalmat az És bocsásd meg vétkeinket című kötet.

Hargitai Miklós regénye arra biztat: gondolj mást! Legyen benned sokkal több a kétely, és sokkal mélyebb a kíváncsiság, merj mást hinni, mint amit eddig biztosnak hittél! A gyónás remek alkalom mindannak a végiggondolására, amire máskor nem jut idő: hit és hatalom viszonyáról, a könyörületességről, az áldozathozatalról, a felebaráti szeretetről, a világra váró csapásokról, a népvándorlásokról és a klímakatasztrófákról sehol máshol nem lehet olyan elmélyült beszélgetéseket folytatni, mint a gyóntatószékben, ahol mindenkit végighallgatnak, és minden szót megmérnek a bibliai tanítás mérlegén. Ám a gyónás kockázatos: a bűnös embernek őszintén meg kell vallania a vétkeit egy másik ember előtt, a papnak pedig mindennap oda kell ülnie a fülkébe, készen arra, hogy megvédje az igazságot, amire az egész életét fölette. Végül valakinek változtatnia kell. Végighallgatni, hogy mit gyónnak meg a politikusok – ennél csak egyvalami lehet abszurdabb: ha maga a gyóntató pap meséli el.

,,Végtelen krónikát terveztem írni a föladott szabadságról, az eltékozolt jövőről, a nyilvánosság lanyhuló erejéről. 1994 óta írok – jobbára újságot, de a szakdolgozatoktól a rendelésre készült szerelmes versekig írtam már szinte mindent, ami betűkből áll. Könyvet is – egy útikönyvet Svédországról –, de azt, hogy ,,írtam egy regényt”, még alig merem kimondani. Benne van az összes történet, ami fontos volt nekem. A saját történetem, a városé, ahol felnőttem, az országé, ahonnan el akartam menni, és ahol végül mégis itt maradtam, álmodozva róla, hogy egyszer majd talán olyan lesz – vallja Hargitai Miklós. – Ez a könyv egy papról szól. Egy elképzelt papról, meg egy elképzelt országról. Arról, hogy miért nem lett, miért nem lesz soha olyan ez az ország. És arról, hogy hogyan érzi benne magát valaki – egy feleséggel, három gyerekkel, négy diplomával, egy kutyával és egy 25 éve folyton teret vesztő hivatással –, aki dönthetett volna úgy is, hogy elmegy.”