top of page

ELŐTTEM AZ ÉLET

Az előadás időtartama 1 óra 30 perc, egy felvonásban 

Írta: Émile Ajar

Rendezte: Vincze János 

Fordította: Bognár Róbert

Színpadra alkalmazta: Lőrinczy Attila

Játéktér: Vincze János és ifj. Vata Emil

Zenei felvétel: Horváth Krisztián

Rendezőasszisztens: A. Bokor Mangi

Hang: Szabó Gyula

Fény: Hegedüs Róbert

 

Technikai munkatársak: Adonics Attila, Kolonics Gábor, Ludvig Gábor, Mátrai Klára

Előttem kicsi fotó45.jpg

SZEREPLŐK

Momo, 14 éves, arab              Tatai Gergő

Rosa, 68 éves, ha igaz.    Füsti Molnár Éva

Lola, 35 éves transzvesztita      Götz Attila

Juszef, 50-60 éves, arab      Bánky Gábor

Az évadunk egyik legizgalmasabb vállalkozásának ígérkezik a kalandos sorsú, litván származású francia író, Émile Ajar: Előttem az élet című, 1975-ben megjelent és világszerte népszerűvé vált, Magyarországon is mindmáig elevenen ható, számos kiadást megért, kultikus regényének stúdiószínházi változata.

 
Főszereplője, a tizenegy éves Momo elmeséli a hajdani örömlány, Rosa mama, a transzvesztita Lola asszony és az eltűntnek hitt, börtönviselt arab apa sorsát. A kisfiú üde gyermeki éleslátással, koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással beszél az őt körülvevő világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, szeretetről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is. Momo élete a kezdetektől fogva küzdelmes, lényegében nincs is, nem is volt gyerekkora. Mindezek ellenére, vagy talán éppen ezért rendkívül talpraesett, bölcs és főleg különc.

 

E nehéz sorsú gyerek szemszögéből láthatunk bele Rosa mama mindennapjaiba, aki a maga módján lelkiismeretesen neveli a magukra hagyott gyermekeket, köztük Momóban valóságos támaszra lel. Ez a különleges, megható kapcsolat és történet teljesen más megvilágításba helyezi a társadalom „nyomorultjait”, levisz a szeméttelep legmélyebb zugaiba, de csak azért, hogy ott aztán megmutasson valamit, amitől „napban gyémánt lesz a por”, valamit, ami mégis mindenekfelett emberi. 


Előadásunk célja épp ezeknek az emberi értékeknek a felmutatása. E történet révén arról akarunk mesélni, hogy szülessünk bárhová, akár a társadalom peremére, azért mindenkiben fellelhető olyan jellemvonás, olyan érték, amely kiemeli őt, s a környezete szemében egyedivé, fontossá, értékessé teszi.
Pinczehelyi Sándor ismét gáláns gesztust tett: teátrumunkat megajándékozta az előadáshoz tervezett nagyszerű plakáttal, mely önmagában is komoly művészi értéket képvisel. Köszönjük!

bottom of page