A macskákról és rólunk

Mándy Ildikó Társulata mindig különlegességekkel érkezik a Pécsi Harmadik Színházba. Shakespeare-művek ihlette produkcióval és az I. világháborúra emlékező táncos-irodalmi műsorral jelentkezett az elmúlt évadokban, most november 8-án A macska neve című előadását hozza el, melynek láttán rájöhetünk, milyen sok mindenben hasonlítunk e rejtélyes négylábúakra.

Van falusi és városi, gyári, kóbor és utazó is, no meg a szomszédé. Dorombol, fúj, hízeleg vagy karmol, lustán nyújtózik vagy egeret űz, de mindenképpen a figyelmünket követeli. Egyéniség. A macskák titokzatosak, rejtélyesek. Akárcsak az emberek.

– A macskának, mondják, hét vagy kilenc élete is van, múzsaként szolgált íróknak, költőknek, muzsikusoknak, Kosztolányi Dezső, Örkény István, Hemingway, T. S. Eliot, Csajkovszkij, Rossini, Satie, Ravel, Fauré, Scarlatti számára is ihletet adott – meséli Mándy Ildikó. – Történeteink mozgásban, prózában, zenében a macskákról és az emberekről, a függetlenségről és a szabadságról is szólnak ismert és kevésbé ismert írók, költők, zeneszerzők műveinek felhasználásával, 12 éven felülieknek.

,,Mándy Ildikó Társulatának új bemutatója, A macska neve esetében fel sem merül, hogy ne élvezhetnék vagy túlságosan könnyen kiismerhetnék a felnőttek – írja a Színház.hu portálon megjelent kritikájában Rádai Andrea. – Az előadás a macskaság témáját járja körül, és bőven meghaladja azt a szintet, hogy minduntalan T. S. Eliot versciklusa vagy Webber musicalje járjon a fejünkben (pedig természetesen vannak benne innen származó idézetek is). Itt is vannak (tánccal kísért) prózai jelenetek, melyek többségében Dömök Edina ad elő macskákról szóló irodalmi szövegeket a népmeséktől kezdve egy Hemingway-novelláig. A szöveges jelentek nincsenek alá- vagy fölérendeltségi viszonyban a tánccal, inkább atmoszférateremtő szerepük van. És bár Dömök nem táncol, mozdulataiban – és vélhetően az egész előadásban – annyi puhaság, macskásság van, hogy egy ponton hosszú macskafarkat káprázik a testére a szemem.

  Fotók: Dusa Gábor

Pedig ezeken a szövegeken túl semmi sem szól explicit módon a macskákról – sem a jelmezek (talán egy táncos frizuráját kivéve), sem a tánc. A szereplők gyakorlóruhában vannak, mely már-már egyenruhaként az egyformaságukat hangsúlyozza, ugyanakkor mindenkin másfajta, jól látszó színes zokni van – mégiscsak egyéniségek. A mozdulatok sem egyértelműsítenek (nincs karmolászás vagy hátgörbítés), ami pont a táncnyelvre irányítja a figyelmünket. Egy idő után egyértelműen azt keressük, hogy hol van a macska a mozdulatokban. Néha csak az ujjak rezdülnek, és valahogy puhák a léptek, kerekek, simulóak a mozdulatok, kéjesek a nyújtózások – és kissé a semmibe meredőek, magányosak a tekintetek. Egyszerre szeretetteliek, kíváncsiak és eltartóak, harcosak az egymáshoz való közeledések. A táncosok ily módon azt is képesek megragadni, ami az emberi létezésben összefüggésbe hozható a macskákkal: a nem kapcsolódást, az önmagába zárt tudatot, a feltételes szeretetet és a függetlenségért hozott legnagyobb áldozatot: a magányt.”

 

Mándy Ildikó Társulatának A macska neve című produkciója 2018. október 8-án este 7 órakor látható a Pécsi Harmadik Színházban.